Demcsák
Ottó a Győri balett egykori alapító tagja, Harangozó díjas
koreográfus néhány éve Sopronban létrehozott egy kis balett
társulatot. Több sikeres bemutatón vannak már túl, de a
közelmúltban színpadra állított Álmos legendája, bizton
állíthatjuk, életművének legnagyszerűbb alkotása! Már 96’
előtt tervezgette, hogy színpadra állítja Emese álmát, de több
mint húsz évnek, és jó néhány átbeszélgetett éjszakának
kellett eltelnie, hogy az álom megvalósuljon. De ennek meg is lett
az eredménye, mert ritka, hogy első nekifutásra szinte tökéletesre
sikeredett, kiforrott lett a forgatókönyv! Be kell vallanom,
némileg elfogult vagyok a darabbal kapcsolatban, részint mint
ötletgazda, más részről pedig, mint „konzultáns”. De a mű
teljes egészében Demcsák alkotása. A librettó tekintetében,
mindössze két észrevételt kellett tennem, amit meg is fogadott,
illetve beépített a műbe! Kitűnően választott alkotó társakat
is, a zenét Szarka Gyula szerezte a Ghymesből, aki vásárolt
magának egy sámándobot az alkotáshoz, és így mintegy
„révületben” autentikus, elemi erejű zenét sikerült
összehoznia. A balettban néhány dal is elhangzik, amely Szálinger
Balázs költő írt, és jól illenek a mű egészébe, de az
„export” változatban nem szerepelnek, hiszen nem értenék a
szöveget. A legenda így is érthető, hiszen Demcsák koreográfiája
meglehetősen egyértelműen beszél a tánc nyelvén. Szerencsés
volt a díszlet és jelmeztervező kiválasztása is, a fiatal és
tehetséges Németh Hajnal Auróra, Demcsák útmutatásai alapján
egyszerűségükben is látványos díszletet hozott létre! A
darabban fontos szerepet játszik a fények használata, ami Kovács
Ferenc munkáját dicséri, hiszen tulajdonképpen Álmos a napisten
fia, a napból alászálló turul ezt jelképezi, vagyis az Álmos
legenda, egy ősi naplegenda változat!
Érintettségem
folytán, árgus szemmel figyeltem az elkészült mű minden
mozzanatát, de egyszerűen nem találtam „fogást” rajta, csak a
legnagyobb elismeréssel beszélhetek róla. A legenda, (amely
ősbemutató is volt egyben, hiszen eddig érdekes módon, semelyik
művészeti ág nem dolgozta fel a magyar mitológia egyik
legfontosabb mondáját) önmagáért beszél, sem elvenni, sem
hozzátenni nem kell, Demcsáknak sikerült összeegyeztetni a
legendát a történelmi tényekkel (a Honfoglalást megelőző
fontos hadművelet a Kijevi csata, amit a Nesztor krónika is említ,
szerepel) és nem megy bele felesleges magyarkodásba, még csak nem
is minősít, ahogy a rendező-koreográfus mondja: a történet elég
erős ahhoz, hogy elbeszélje önmagát!
Az
Álmos legendája, két felvonásból, és hat-hat jelenetből áll,
Álmos születése és áldozata keretezi a történetet. Különösen
erőteljesre sikeredett a vérszerződés jelenete, és Álmos
pajzsra emelése, egészen lenyűgöző a bíbor leplek összefonódása
a fényben. A táncművet „természetesen” átszövi egy szerelmi
történet is, Virág, Álmos szerelme a darabban. A címszereplőn
kívül fontos szerep jut a táltosnak és a füvesasszonynak.
Nevesített szereplő aránylag kevés van, mindössze kilenc ( a
Sopron Balett kis társulat) de teljesen elegendő, és a
tömegjelenetek táncosainak száma tetszés szerint bővíthető. A
már említett szerepek mellett Ügyek, Emese, a Turul, a
Csodaszarvas, és a Fehér ló, valamint a végén természetesen
Árpád van jelen, utóbbi kettős szerepben, ugyan az a táncos
játssza, mint Ügyeket.
A
befejezés egészen katartikus, átérezhető a pillanat
nagyszerűsége, mikor Álmos népe megmaradásáért felvállalja a
legnagyobb áldozatot, az életét adja, és a nap fia, visszatér a
napba!
Álmos
legendájának feldolgozása hatalmas feladat, és Demcsák Ottó
sikerrel megbirkózott vele, ugyan csak dicséret illeti a Sopron
Balett fiatal táncosait, akik felnőttek a feladathoz, de
mindenkiről, aki csak részt vett a mű létrejöttében, csak a
legnagyobb elismeréssel szólhatok! Erre a közönség is vevő,
hiszen az eddigi bemutatók zajos sikert hoztak. Legközelebb,
április 26-án Pozsonyban lesz látható az Álmos legendája!
Pethy
Simon Tamás
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése